Nem vettem észre a jeleket, annyira akartam dolgozni. Amikor először elküldtem az Önéletrajzomat, mégcsak válaszra sem méltattak. Rá két hónapra újra meghirdették az állást. Ekkor újra jelentkeztem. És behívtak próbamunkára, ami sikerült is. Persze, az ember akkor boldog, hogy újra munkába állhat, és nem veszi észre, hogy csak a mézesmadzagot húzzák el előtte.

Felvételkor mindenki kedves, aranyos, érdeklődő, na de utána. A legaljasabb embereket ismertem meg, tisztelet a kivételnek, akik "magasabb szinten állónak érzik magukat". Hogy félreértés ne essék, nem a fizikai dolgozókra gondolok. 

Az első napon semmi más "munkát" nem kaptunk mi újak, csak odavágtak elénk egy paksamétát, hogy olvassuk el. Ja, ezt megelőzte a balesetvédelmi oktatás.

Azt pozitívumként említem, hogy körbevittek minket a csarnokon, és megmutogatták, hogy mi hol található.

Aztán megkezdődtek a munkás hétköznapok. Ezzel nem is lett volna gond, de nem foglalkoztak velünk úgy, ahogy az ember azt elvárja, amikor új munkahelyre kerül. A munkát egyszer megmutatták, aztán utána csináld meg a normát. Betanulási idő semmi! És mindennap más munkahelyre került az ember. Aztán amikor már elkezdtek velünk szemétkedni, akkor már láttam, hogy én itt sokáig úgysem maradok. A munkák javarésze olyan, hogy a több éve ott dolgozók sem tudják a normát megcsinálni, van olyan, ahol a 20-30%-ot lehet csak elérni 8 órában. De tőlünk újaktól azt követelték, hogy legalább 80-90%-ot teljesítsünk, úgy, hogy hosszabb ideig nem is lehettünk egy helyen. Két nap után már ajánlatos lett volna a 100%, vagy annál több!

Na, aztán a pihenőidő is egy kész vicc volt! Szünet 3 óránként volt, de azt mondták, hogy akinek ki kell mennie, az nyugodtan mehet, nem lesz belőle semmi gond. Hát ez is a vicc része volt a dolognak. Hallottam olyat - szerencsére nem nekem mondta a "főnök", mert akkor biztosan feljelentettem volna a céget -, ha valaki nem tudja visszatartani a pisilést, akkor tegyen be egy betétet! Hát hol élünk? Az Ókorban? Ilyet kijelenteni a XXI. században! Szégyen és gyalázat!  Akiknek ezt elmondtam az ismerőseim közül, hát csak hüledeztek. Volt, aki mondta, hogy ezt már másoktól is hallotta, de akkor nem akarta elhinni, de most már elhiszi.

Most már azt mondom, szerencsére november 18-án felbontották a szerződést, csak az volt a pofátlanság teteje, hogy még aznap reggel kértem szabadságot a következő hétre egy napra, egy árva szóval nem említette a szakvezető, hogy már csak óráim vannak ezen a "szuper" helyen. Csak az a szemétség, hogy ilyen esetben is ledolgoztatják az emberrel a napot, nemhogy megmondanák neki, hogy ennyi volt, ma már nem kellesz! Írnak egy szabadságot, aztán csókolom... (November 30-án lejárt volna a próbaidő, addig nem tudtak volna elviselni minket?!)

Azt még megjegyzem, hogy semmi mást nem sikerült összeszednem ez alatt a majdnem 3 hónap alatt, csak kegyetlen derékfájást, mert az ember 8 órán keresztül csak görnyed az asztal fölött. Ez idő alatt többször eszembe jutott, hogy otthagyom a céget, de azt mondtam, mondjanak fel ők, ha nem kellek. (Az azért elgondolkodtató, hogy az újakat jelenleg is veszik fel, a régiek meg sorban leszámolnak!)

Ezt még javaslom elolvasni, mert ehhez a bejegyzéshez tartozik:

www.azenhonlapom1969.eoldal.hu/cikkek/naplo/matematika.html