Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.10.01

Mesék, más módon

A mama a szomszédasszony előtt éppen azzal dicsekszik, hogy milyen jó háziasszony a lánya, amikor belép a lány, Juliska. Megkérdi tőle az anyja:
- Megmostad a káposztát, Juliska?
- Nem, mert nem találtam a szappant...


*


Jancsi utazik a vonaton. Látja a leeresztett sorompót és megszólal:
- Furcsa, de ezt még soha nem láttam felhúzva!


*


Juliska meglátja a barátját, Jancsit a gyógyszertárból kifelé jönni. Kérdi tőle:
- Beteg vagy, Jancsi?
- Nem!
- Csak azért kérdeztem, mert a gyógyszertárból láttalak kijönni.
- Igen?! És ha a temetőből jönnék ki, azt kérdeznéd, hogy meghaltam?!




Jancsi és Juliska ikrek. Mennek az utcán, egyszer jön velük szemben egy részeg. Hatalmasat csuklik és még hatalmasabban eltátja a száját. Megszólal Juliska:
- Ne tessék csodálkozni, mi ikrek vagyunk!
- Mind a négyen?!


*


Legközelebb villámhárítóval felszerelve ülök melléd, Jancsi - mondja Juliska.
- Miért?
- Valamiképp védekeznem kell a villámtréfáid ellen...


*


Jancsi a következőket mondja Juliskának:
- Látod, én rengeteg húst eszem, s olyan erős vagyok, mint a bika!
Mire Juliska:
- Nem értem. Én nagyon sok halat elfogyasztottam már, mégsem tudok úszni.


*


Egy ember álldogál a Duna partján és bánatosan bámul a vízbe. Odalép hozzá egy másik és megkérdezi:
- Valamit beleejtett talán a vízbe?
- Áh, dehogy! Éppen ellenkezőleg... Az előbb kifogtam egy aranyos kis halacskát, az tátogott valamit, s mert olyan szomorúan nézett rám, hát visszadobtam a vízbe.
- Derék dolog volt. De most mire vár?
- Mire, mire... Hát arra, hogy az a pimasz dög hálából legalább egy kívánságomat teljesítse!


*


Jancsi nagy útra indult. Egyik kezében is jókora batyu volt, meg a másikban is, vállán pedig dugig tömve a tarisznyája.
Édesanyja remegve-féltőn mondta:
- Kicsi fiam, vigyázz az úton, ezernyi veszély leselkedik rád. Meg ne botolj, ne siess, lassan járj, hogy tovább érhess és mihamarabb újra viszontláthassalak...
Teltek-múltak az órák, a világnak nekivágó legényke csak nem tért még haza. Egyszer aztán mégis beállított: egyik kezében is jókora batyu volt, meg a másikban is, vállán pedig dugig tömve a tarisznyája. És imígyen szólt édesanyjához:
- Megjártam a kerek világot, minden elérhető üzletet, de ezt a visszaváltani vitt üveghegyet sehol sem vették el tőlem...
És csörömpölve lecsapta a konyha kövére.


*


A lányok a gyakorlati órákon már hetek óta a kötés művészetét tanulgatták. Csapkodtak a kötőtűkkel, gurultak a gombolyagok, potyogtak lefelé a szemek - sehogysem akart sikeredni a nagy mű: a sál.
Csipke Rózsi is küszködött eleget, de végül elege lett az egészből. Este végiggondolta a haditervet és másnap reggel azzal állított a mamája elé:
- Képzeld csak, mit álmodtam?! Véletlenül megszúrtam a kötőtűvel a kezemet, és hónapokig kellett járnom a dokihoz... Nem mondom, jó volt, mert megszabadultam az összes dolgozattól! Az a kár, hogy csak álom volt az egész, ámbár...
- Semmi ámbár! Csak vigyázz azokkal a tűkkel! - felelte a mamája, de a dolog szöget ütött a fejében. Egyik este nekilátott, és másnap reggelre gyönyörűen megkötötte a sálat.
Rózsi lelkendezve vitte be az iskolába, és a hitetlenkedő gyakorlati tanárnőnek ezt mondta:
- Ne legyen Csipke Rózsika a nevem, ha nem egy szőke, kontyos, kicsit molett, enyhén rúzsozott, kitűnően főző királyfi keze volt a dologban...